A néhány évvel öregebb LastVegas méltó, melankólikus párja. Helyes volt és impulzív, mint Diane Keaton általában, a vége pedig szivszorítóan egyszerű (nem is láttam még ennyire megható lezárást). Összességében erős középkategória, valamint inkább dráma, mint vígjáték, de egyszer érdemes megnézni. Nálam 6p!
Tudni kell élvezni az életet… a kor nem kifogás. Martha (Diane Keaton) élete egyik legbizarrabb kihívásával néz szembe, mikor a nyüzsgő New York-ból elköltözik egy csinos nyugdíjas otthonba, ahol a lakosok puccos golfautóval közlekednek, klubfoglalkozásokra járnak, és mindezt egy túlbuzgó biztonsági őr vigyázó szemei előtt teszik. Martha eleinte mindenkit lenéz, még az életvidám szomszédját, Sherylt (Jacki Weaver) is, aki csak igyekszik kimaxolni a helyi lehetőségeket némi alkohol és pár pókerparti kíséretében. Amikor a folyton csacsogó Sheryl rátalál Martha gimis hajrálány egyenruhájára, a nőből feltörnek az emlékek, mekkora boldogság is volt együtt szurkolni a lányokkal. Az újdonsült barátnők másnap fantasztikus ötlettel állnak elő: megalakítják a saját klubjukat, az első hatvan pluszos Pompon klubot, ahol végre felszabadultan, minden tabut megdöntve, szanaszét táncolhatják magukat. A vidámságra kiéhezett lakók között hamarosan megtalálják a legderűsebb csapattársakat, akikkel még a helyi versenyre is beneveznek, és ország világ előtt bebizonyítják, az álmok megvalósításához sosincs késő – mert egy biztos, nem létezik lehetetlen.
Diane Keaton a nagy sikerű Könyvklub producereinek és a Rossz anyák alkotóinak legújabb, imádnivaló vígjátékában tér vissza a mozivászonra, hogy ismét bebizonyítsa, az álmaink megvalósításához a kor nem szabhat határt. Sőt! Akkor dőlnek csak le igazán a gátlások. Ezzel az életvidám filmmel mutatkozik be a dokumentarista Zara Hayes író-rendező, aki egy hetvenen túli pompon csapat történetéből merítette az ihletet.
