Valamikor pár évvel ezelőtt volt egy Bergman év, melynek alkalmából egy csomó filmjét szép sorban bemutatták. Ez emlékeim szerint nem volt közöttük. Minden filmje egy külön tanulmányt érdemel. Érdekes, hogy a legtöbb filmjében ugyanaz a nő szerepel főszereplőként. Legalábbis amiket én láttam. Azt nem értem, hogy az utolsó jelenet miért szerepel egymás után kétszer. Olyan két három perc. Ez is olyan tipikusan Bergmanos "lelkizős" film. Történés szinte semmi. Múltra utalás annál több. Az ápolónő és a színésznő kapcsolata az indukált elmebaj szép példája. 8/10
Elizabeth Vogler, az ünnepelt színésznő egyik előadása után elnémul és nem hajlandó senkivel kommunikálni. Idegklinikán ápolják, majd Almát rendelik mellé ápolónőnek. A két nő közel kerül egymáshoz, és Elizabeth olyannyira elfogadja az életvidám, fiatal nővérkét, hogy a terápia folytatásaként egy tengerparti nyaralóba költöznek. Békés napokat töltenek teljes elszigeteltségben, de Elizabeth továbbra sem hajlandó megszólalni. Egy nap Alma elolvassa Elizabeth levelét a kezelőorvosához.
