Nyomul a nyolcadik dimenzió online (1984)

Dr. Buckaroo Banzai két lábon járó svájcibicska, önéletrajzában olyan képesítések szerepelnek, mint fizikus, rocksztár, idegsebész, szamuráj, tesztpilóta és képregényhős. Aham. Ezek utána sejthető, hogy nem egy otthonülő típus, most éppen tudós szülei munkáját igyekszik befejezni, vagyis tökéletesíteni a technológiát, amivel szilárd tárgyakon lehet áthaladni. A teszt során sikerül is átkocsikáznia egy hegyen, ám nem sejti, hogy ezzel miféle veszedelmet szabadít bolygónkra, ugyanis akaratlanul ajtót nyit a nyolcadik dimenzióba, ahonnan mindenféle rosszarcú és rossz szándékú idegenek másznak át. Az USA és Szovjetúnió pedig farkasszemet néz egymással a nagy piros gombok felett, mert még javában dúl a hidegháború, szóval amiatt is lehet parázni.The Adventures of Buckaroo Banzai Across the 8th Dimension címmel nagyot hasalt a kasszáknál 1984-ben ez a merész stílusú sci-fi kaland, de amit a köznép az oroszlánok elé vetett azt a hű rajongók beemelték a kult-klasszikusok közé, s azóta is a B-film Hősök Csarnokában hűsöl, igen előkelő helyen. Trash-mozi is, meg nem is, egyaránt vehető popkultúrális tablónak a nyolcvanas évekből, körmönfont műfaj-szatírának és olcsó baromkodásnak. Legelőször is a díszes stáblistán akadhat meg az ember szeme, szép egyveleget kapunk akkor még ismeretlen, később ikonikussá váló színészekkel. Buckaroo fenti ismertetője láttán könnyen gondolhatnánk, hogy egyszemélyes műsort nyom, hiszen igazi multifunkciós hős, de meglepően népes mellékszereplőgárdával rendelkezik. Ott van ugye John Lithgow, tiszteletreméltó karakterszínész, Clancy Brown, a majdani Hegylakó-nemezis Kurgán, Jeff Goldblum, amikor még csak fura magas fickó volt és nem Brundle-légy, de van még Ellen Barkin, Christopher Lloyd és persze Dr. Banzai személyesen, Peter Weller, aki három évvel később Robotzsaru néven nyikorgott végig Detroit utcáin. Nem A-listás szupersztárokról van szó, de bizonyítottan jó arcok és nekik köszönhető, hogy a filmre nem jellemző a B-fimek egyik legnagyobb közös többszöröse, az agyzsibbasztó dialógusok. Hőseink nem tűnnek bénának sem a coolkodó beszólások közben, sem a `80-as évekbeli divatot hűen tükröző, mára melegbárokba száműzött kosztümjeikben sem, ez pedig nagy elismerés. A Banzai mozi tökösségének alapja az, hogy míg felépít egy részletes, all-star B-elemeket felvonultató világot, nem szarozik sokat ennek bemutatásával, nem parázik azon, hogy jaj, vajon az átlag néző fogja-e tudni követni. Nem, egyenesen bele a lecsóba, haladjanak a dolgok, aki odafigyelt az összerakhatja a sztorit magának is. A hangulat, az utalások, minden azt sejteti, hogy a Buckaroo franchise már legalább 100 éves múlttal rendelkezik és mi most egy epizódot látunk a számtalan kalandból - a film végén rögtön be is ígérik a folytatást, Buckaroo Banzai Against the World Crime League címen, persze ez sosem készült el, de jó poén. Effektek terén is látszik a vékony pénztárca, de festett kartondoboz-dizájn szerencsére nincs, idejétmúlt, de legalább ötletes és humoros kellékeket és látványt kapunk. Ez jellemző az egész filmre is, így végszóként, érdekes gyöngyszem az ínyenceknek, egy B-film, ami nem B-film. Banzáj.(filmattak.freeblog)