A kezdeti nehézségek; úgymint degenerált primitív viselkedés, obszcén beszéd és egyéb gusztustalanságok, végül is tetszett a film, eléggé feldobta a napomat. Helyenként még vicces is, és figyelembe véve hogy igaz történeten alapul, még inspiráló is.
Frankie Wilde, ez az egyedülálló, zseniális tehetséggel megáldott személyiség, az egyik legmenőbb DJ. Mikor a filmben először látjuk, a szupersztárok fényűző életét éli Ibizán: siker, hipermodern villa, bombázó feleség, whiskey és drog, amennyi csak belefér.
Ő az élet császára, mikor hirtelen szörnyű tragédia éri: veleszületett hallási rendellenessége szédületes gyorsasággal rosszabbodik. Miközben az ibizai főszezon a legnagyobb lendületben tombol körülötte, ennek a hallásából élő embernek csak az egyik füle funkcionál, az is csak 20%-osan. Hallása olyan gyorsan romlik, hogy Frankie heteken belül teljesen megsüketül, és így képtelen keverni, azaz képtelen a munkáját ellátni.
A rajongók hamar elfordulnak tőle, a lemeztársaság ejti, a bombázó feleség a legjobb barátjával lelép, a menedzsere felmondja vele a szerződést.
Frankie a depresszió mélységes bugyraiba zuhan, és így begubózva próbál nem tudomást venni a bajokról. Egyetlen barátja, a kábítószer lassan az őrületbe kergeti.
Vajon ki tud-e mászni Frankie ebből a szakadékból, vajon le tudja-e győzni az őt üldöző démonokat? Képes lesz-e hallás nélkül is érezni a zenét, és visszaszerezni a régi dicsőséget?
Egyáltalán vissza akarja-e szerezni?
