vártam hogy a végén össze kötődjenek a szálak, de semmi.Így egy nagy katyvasz.Nagy csalódás jó színészekkel.4/10
Voltak idők, amikor a meséket nem nagy, bölcs királyok, fehér lovon vágtató, daliás lovagok, ábrándozó királykisasszonyok és szőke hercegek terelgették vidáman az elmaradhatatlan happy end felé. Voltak idők, amikor a mesék valami sötétebbet, elemibbet, mélységesen emberibbet adták át, és figyelmeztető tanmesét mondtak gyarlóságokról és ostoba vágyakról. Ezekben az időkben élt többek közt az olasz Giambattista Basile, akinek halála után, az 1630-as években megjelent Pentameron című népmesei gyűjteménye többek közt a Grimm testvéreket is inspirálta.
Matteo Garrone, a Gomorra rendezője most elővette ezt a többé-kevésbé a feledés homályába veszett művet, és néhány elemét átdolgozta egy kétórás mozifilmmé Tale of Tales (Il racconto dei racconti, 2015) címen – lehámozva közben a mesékről a főleg Hollywood és Disney által rávont cukormázat, és visszavezetve a műfajt a felnőttek birodalmába.
A Tale of Tales három, egymással csak néhány dramaturgiailag jelentéktelen ponton kapcsolódó történetet mesél el három egymással határos királyságról. Az egyikben az uralkodópár (John C. Reilly és Salma Hayek) végre használható útmutatást kap a régóta problémás gyereknemzéshez egy jövendőmondótól – persze ezért súlyos árat kell fizetniük. A másodikban a korrupt, szexmániás király (Vincent Cassel) szemet vet, pontosabban fület hegyez egy idős nőre, akit a hangja miatt fiatalnak hisz, és mindenképpen az ágyába akar csábítani – és amikor tévedése kiderül, az szenvedést hoz a nőre és annak testvérére. A harmadikban az uralkodó (Toby Jones) óriásméretűvé nevel egy közönséges bolhát, és a megszállottjává válik – végül saját lánya, a hercegnő kezét is egy bizarr, rituális tesztben ajánlja oda az arra érdemesnek.
Leírás: http://geekz.444.hu/2015/09/05/tale-of-tales-fantasy-inyencseg-haladoknak
