Végig ment a retro nyafizás. Untam. Gimis koromban az ilyen Bird-öket messzire elkerültem a nagy szociemocionális hátitáskájukkal együtt. Basszus, inkább néztem volna a Kékfényt. Olyan embereknek fog ez a film bejönni, akik azonosulni tudnak a ,,kamaszkori szorongással", ahogy a filmesztéták írták. Egyébként nem nagy szám.
Greta Gerwig első önálló rendezése merész, új hangot üt meg, bravúrosan tárja fel a humort és a pátoszt, amit egy anya és tinédzser lánya közti viharos viszony rejt.
Christine „Lady Bird” McPherson (Saoirse Ronan) teljesen olyan, mint a szeretettől túláradó, megrögzötten makacs és határozott anyja, Marion (Laurie Metcalf), akivel örökös harcban áll. Marion nővér, és fáradhatatlanul dolgozik, hogy ellássa családját, miután Lady Bird apja elveszíti az állását. A kaliforniai Sacramentóban vagyunk 2002-ben, az amerikai gazdaság szeszélyesen változásai közepette játszódó történet érzékeny tükröt tart a kapcsolatoknak, melyek formálnak minket, a hiteknek, melyek meghatároznak minket és a páratlan szépségű helynek, amelyet otthonnak nevezünk.
