Érdekes volt. Már csak a régi volta miatt is. Én adnék rá egy 8-st.
Billy Wilder harmadik, további karrierje szempontjából meghatározó rendezői munkája a `Gyilkos Vagyok` (vagy `Kettős Kárigény`).
Ennek a mozinak köszönhetjük a film noir-ok egyik jellegzetes asszonytípusának megteremtését, hisz ebben jelenik meg legelsőként és legtisztábban a femme fatale prototípusa, melyet később megannyi noir alkalmaz előszeretettel.
A James M. Cain regénye alapján készült mű sikerfilm volt már az adott korban is, ám az utókor sem felejtette el.
A mai napig tökéletesen élvezhető mű, mely az idő múlásával sem veszített semmit értékéből.
Ahogy az a címből is kiderül, a film a biztosítási szakma negyvenes évekbeli világába enged betekintést.
A számító Phyllis Dietrichsont (Barbara Stanwyck) lényegesen öregebb férjet választ maga mellé, hogy megszerezhesse annak vagyonát. A befolyásolható biztosítási ügynök, Walter Neff (Fred MacMurray) személyében megtalálja a megfelelő eszközt terve megvalósításához. Baleset látszatát keltve megtervezik férje meggyilkolását, hogy így hozzájuthassanak a magas biztosítási díjhoz, ám előbb Phyllisnek rá kell erőszakolnia férjét a biztosítás megkötésére.
A kérdés már csak az, hogy meg lehet-e úszni egy ilyesfajta bűntényt?
