na ez egy fércmű Woodytól ,az identitás zavarait miért női lélekben kereste itt. engem idegesített az egész film ,de végig szenvedtem.
Marion, az ötvenes éveiben járó egyetemi tanárnő a német filozófiáról készül könyvet írni.
Hogy minél jobban el tudjon mélyülni a témában, tanulmányi szabadságot vesz ki és egy albérleti szobába költözik.
A vékony falak miatt kénytelen nyomon kísérni a szomszédos lakást bérlő pszichiáter rendelőjében folyó beszélgetéseket. Főleg az egyik páciens, Hope van nagy hatással rá, aki azért került a pszichiáterhez, mert elvesztette házasságába és az életbe vetett hitét.
A nő vallomásai Mariont is számadásra késztetik...