Mivel számomra McCarthy utóbbi 4-5 filmje egyenlő volt a pure fospermettel- a filmnek szokatlanul külső kritika elolvasása után indultam neki- ráadásul félve, ugyanis a review platformokon 2pontra ,,díjazták". Végül a kicsit tényleg béna cgi-s seregélyektől eltekintve, egy rendkívül kellemes, jól összerakott kis filmet kaptam. Fontos, hogy a fókusz itt a gyászt kisérő újraközeledésen és a kapcsolaton belüli intimitáson (ill.annak különféle fokain) van (és nem a konkrét veszteségen!)- ezért nagyon részrehajló az egész film hangulata és talán maga a műfaja is. Ha ebből az aspektusból nézzük, kevésbé hiányoznak a nagy érzelmek és indulatok és egészen érthetővé válnak a csend metafóriái is. Én szerettem, 7p.