A Terápia a pszichoterápia eddig rejtett világát mutatja meg, a történet középpontjában az ötvenes sármos pszichológus, András (Mácsai Pál) és öt páciense áll. Hétfőnként András régi páciense, a problémásan szexi és szerelmes Laura (Marozsán Erika) érkezik a rendelőbe; keddenként az alfahím nagymenő üzletember, Máté (Nagy Ervin) keresi fel; szerdánként a sérült, 16 éves tornászlány, Zsófi (Sztarenki Dóra) jön terápiára; csütörtökönként pedig az állandó harcban álló házaspár Petra és Tamás (Szamosi Zsófia - Nagy Zsolt) keresik fel a rendelőt. Péntekenként pedig András tíz éve nem látott egykori tanárát és mentorát, Ágnest (Csákányi Eszter) keresi fel, hogy segítséget kérjen a saját problémái megoldására. Hamar kiderül, hogy a látszólag sikeres és boldog kétgyerekes családapát belső bizonytalanságok gyötrik, és a Judittal (Für Anikó) kötött házassága is válságba jutott.
A sorozat különlegessége, hogy a történet jellegéből adódóan a jelenetek többsége egy szobában, egy kanapén és egy fotelben ülve játszódik, ahol a színészek arcjátéka, az apró rezzenések, az egymásra figyelés koncentrációja közvetíti és kelti életre az emberi drámákat. A sorozat azonban jóval többet mutat "egyszerű" lelki történéseknél, a terápia során hétről hétre újabb és újabb titkok kerülnek felszínre a terapeuta és a páciensek múltjából egyaránt.
Teljes az évad!
Minden évadban volt igazán izgalmas, felkavaró történet és színészi játék, de az egyenletesen magas színvonalból is messze kiemelkedett Péterfy Bori és Balsai Mónika lehengerlő alakítása. De ne csak női szereplőket dicsérjek, Vilmányi Benett (akiről eddig nem is hallottam, de sokszor szeretném még a vásznon látni) is parádés volt. Amikor bemutatta Andrásnak, hogy hogyan ugatja le a neki nem tetsző cellatársat, az döbbenetes volt - mindig lenyűgöz, ha egy színész egyik töredék másodpercről a másikra teljesen át tud lényegülni. Egyetlen színésszel nem voltam megelégedve, de vele rémesen nem, ő Csákányi Eszter. Egyrészt halálosan idegesítő volt a szemébe lógó haja (pláne a sok közeli miatt), másrészt idegesítő volt az a mesterkélt orgánuma. (De ha az volt a cél, hogy ideges legyek tőle, akkor oké.) Aztán nehezen tudom elképzelni - összehasonlítva a másik két terapeutával, Mácsaival és Balsaival -, hogy megengedhető viselkedés legyen egy terapeutától, hogy folyton az arcát, nyakát, száját piszkálja ülés közben. Nem vagyok gyakorló pszichológus, de úgy gondolom, az ilyen típusú testbeszéd semmi jót nem üzen a vele szemben ülőnek, így kerülendő. (Mint ahogy a másik két említett szereplő gondosan kerülte is.)
Összességében egészen kiemelkedően bravúros sorozat a Terápia. Készülj arra, ha belekezdesz, nem fogod tudni abbahagyni. És ez nagyon jó ajánlólevél!