Utálom ezt a filmet, bealvós, unalmas. Veronika annyira hisztérikusan nem akar meghalni, hogy az nevetséges. De Veronika még szenvedni sem akar, flagellánsan büntetni magát a szangvinikusságáért. Mert Veronika, ha szenvedni akar, függő karriert fut fel, majd fagyállót vagy savat iszik, hogy az szétmarja a nyelőcsövét; ha meg megakar halni felakasztja magát egy tetszetős gerendára- ez a biztos, gyors, legfájdalmatlanabb halálmód. 1,5-2 perc és az agyat elönti a morfin. De neeem, Veronika valójában egy hisztérikus picsa, aki a nagy ürességével egyedül -persze önhibáján kívül-sehogysem boldogul, ezért úgy érzi jogosan ráterhelheti és számonkérheti a felelősséget a környezetén, hogy az (már majdnem) hagyta, hogy egy ilyen fiatal,okos, értelmes, szép, kedves etc. nő ne lásson már más kiutat, mint a betablettázás (ami az esetek csekély százalékában végződik halállal-klinikai statisztika). Ilyen ignorikus világban élünk, hogy nap, mint nap Veronikákat veszélyeztetünk. Elfogadhatatlan! Gellar is egy rettentően rossz színésznő. Van ennél a filmnél szebb, jobb, tartalmasabb, ívesebb, (pl.suicide room; bullying) azokat érdemes megtekinteni. A ,,boldogságot" addigis mindenkinek önállóan kell kikaparni. 10/2,
Veronica csinos, fiatal, lány. A kívülálló számára irigylésre méltóan tökéletes az élete: haverok, buli, szeretők. Ám Veronica mégsem érzi jól magát a bőrében. Egy napon maréknyi altatót vesz be. Az öngyilkosság kísérlet után egy klinikán tér magához. Az orvos közli vele, hogy megmentették ugyan, de csak néhány napja van hátra, a sok altató károsította a szívét. A néhány nap megváltoztatja Veronica életét, új barátokra talál, új érzéseket és vágyakat fedez fel magában. Rájön, hogy az emberen saját magán múlik, hogy milyen életet él.
Paulo Coelho És a hetedik napon című trilógiájának második, 1998-ban megjelent azonos című regénye nyomán.