Mi lenne, ha egy nap találkoznál valakivel, aki éjjelente ugyanazt álmodja, mint te? Vagy pontosabban: kiderülne, hogy már régóta ugyanabban a világban találkoztok éjszakánként. Örülnél neki? Vagy megijednél? Esetleg romantikusnak találnád? De mi van, ha te cseppet sem vagy romantikus alkat? Hogy nézel egy-egy gyengéd álom után másnap, éberen ennek az idegen embernek szemébe? És, mi van, ha az illető nem kifejezetten szimpatikus neked? Próbálnád megszeretni? Hogy lehet az, hogy éjjel, egymástól több kilométerre, magányos ágyatokban fekve egymáséi lehettek, de nappal, hús vér valótokban egymással szemben állva még egy vacak első randevút sem tudtok normálisan lebonyolítani? És mi van, ha a második találkozó is kínosan sikerül? A harmadik meg kifejezetten szégyenletes? Feladnád? És ha feladnád, kibírnád?
Szerintem is megérdemelte a díjat Alexandra, nagyon jól átadja a karaktere személyiségét.
Az elején féltem, hogy nem fogok mást látni a filmben, csak a vágóhidat még akkor is, amikor nem ottani történések vannak és emiatt nem is fogom tudni, mi zajlik a cselekményben, de maga a történet és Mária egész lénye nagyon elvitt. Az egyetlen, amit bánok, hogy még csak most néztem meg.