Frankie Dunn pályája során számos fantasztikus bunyóst edzett és menedzselt. Legfőbb tanítása, mely vezérli az életét is, hogy a legfontosabb az, hogy mindig védd magad. Mióta elidegenedett a lányától, Frankie jó ideje senkit sem engedett közel magához. Egyetlen barátja Hepaj, az egykori bokszoló, aki rendben tartja Frankie edzőtermét, és tudja, hogy a mogorva külső olyan embert takar, aki az elmúlt 23 évben szinte minden nap misére járt, keresve a megbocsátást, amely valahogy mégsem adatik meg neki. Aztán egy nap Maggie Fitzgerald besétál az edzőterembe.
Maggie-nek sosem jutott sok semmiből, de van benne valami, ami csak keveseknek adatik meg: tudja, mit akar, és bármit hajlandó megtenni érte. Az élete állandó küzdelem, amit nyers tehetségével, kizökkenthetetlen koncentrálásával és elképesztő akaraterejével képes túlélni. Mindennél jobban vágyik arra, hogy valaki higgyen benne.
Frankie-nek a legkevésbé sem hiányzik ez a fajta felelősség - a kockázatról nem is beszélve. Közli Maggie-vel a nyers, kemény igazságot: a lány túl öreg már a bokszhoz, ő pedig nem edz nőket.
Ám a "nem" nem jelent semmit, ha az embernek nincs választása. Maggie nem hajlandó vagy nem képes feladni élete álmát, így nap mint nap széthajtja magát az edzőteremben, és egyedül Hepaj bátorítja. Frankie végül megadja magát Maggie elszántságának, és vonakodva bár, de elvállalja a tanítását.
Mester és tanítványa hol kimerítik, hol inspirálják egymást, és ráébrednek, hogy közös bennük a küzdőszellem, mely legyőzi múltjuk fájdalmát és veszteségeit. Megtalálják egymásban azt a fajta családi kötődést, amit oly régen elvesztettek. Csak azt nem tudják, hogy hamarosan egy olyan harccal kell szembesülniük, amelyhez több lélekre és bátorságra lesz szükség, mint eddig bármihez.
A forgatókönyvvel négy évig házalt a producer (El Ruddy) mert egyik filmgyártó óriás sem látott fantáziát egy olyan filmben amiben egy lány boxol és szomorú a vége. Csak Eastwood volt olyan tökös, hogy miután elolvasta a forgatókönyvet, rábólintson, így lettek társproducerek. (Az eredeti sztori amúgy Jerry Boyd, egykori fight manager (nem tom mi a magyar neve ennek a foglalkozásnak) egyik novelláján alapult - illetve hát pár másik novellájából is vettek át bele részeket - azonos címmel, érdemes elolvasni, nyomtatva is nagyon üt, még a sztori ismeretében is! Ja, az F.X.Toole az írói álneve, a novelláskötet meg a Rope Burns. Nem vagyok benne biztos, hogy a magyarul megjelent Millió dolláros bébi ugyanaz a könyv.)
Az a vicc, hogy Hilary Swank annyira ott van a szerepben hogy elfelejtik, eredetileg Sandra Bullockot képzelték a szerepbe (egyik kedvencem, de rohadt hiteltelen, kész katasztrófa lett volna) de szerencsére a Beépített Szépség 2 miatt nem tudta elvállalni (ez, aszt hiszem, mindent elmond...).
Swank meg megérdemelten kapott Oszkárt: saját maga nyilatkozta, hogy tök azonos gyerekkora volt, szóval nem volt nehéz hitelesnek lennie, 10 kiló izmot szedett fel az edzések alatt (A kiváló Lucia Rijker, többszörös kickbox- és boxbajnok volt az edzője, érdemes neki is utánanézni, igazi példakép-típus. Ő a Blue Bear nevű boxoló csaj a filmben, amúgy). Annyira komolyan vette, hogy mikor egy elfertőződött seb miatt több hétre kórházba kellett volna vonulnia, mert már a lábát veszélyeztette a fertőzés (!), kivett egy hét betegszabit de nem szólt az okról Eastwoodnak, vagy bárki másnak, mert szerinte az nem lett volna karakterazonos...
Csak az USA-ban 6 és fél hónapig játszották, ezalatt mindvégig az 5 legnézettebb film között volt... Egy szatyor díjat kapott még azon kívül is, hogy oszkárdíj-hullás kísérte: 2005-ben övé a legjobb film díja, Eastwood a legjobb rendező (és jelölik a legjobb ffi főszereplőre), Swank a legjobb női főszereplő, Freeman a legjobb ffi mellékszereplő.
Filmélmény. Csupa nagybetűvel.