Gyötrelmes film volt,a szó jó értelmében.Látni az ember kibontakozását bármely irányban.Lehetünk hősök,és gyávák,igazak és hazugok,magasztosak és primitívek...Minden azon múlik,mit döntünk magunkról.Így lehettek az emberiség történelmébem Nérók,és Hitlerek,Teréz anyák,és Gandik. 10/10 !
Erik 16 éves, édesanyjával és nevelõapjával él Stockholmban. Elsõ látásra átlagos középosztálybeli család az övék, de anyja - egy halk szavú, finom nõ - egy brutális, szadista férfihoz ment hozzá, aki a legcsekélyebb csínyért is (legyen a vád valós, vagy koncepciós) is rendszeresen elveri Eriket. A sok zaklatás miatt Erik visszahúzódó és megközelíthetetlen, erõszakos és kiengesztelhetetlen. A kegyetlen bánásmód miatt megtanulja, hogy minden fizikai fájdalom legjobb csillapítója a gyûlölet és a képesség, hogy erre a gyûlöletre koncentráljon. Eriket kicsapják a helyi iskolából, a folyamatos verekedések miatt. Anyja eladja maradék örökségét, hogy fia egy évre a Stjarnsberg bentlakásos iskolába költözhessen. Talán ez számára az utolsó esély, hogy visszataláljon a normális életbe. Megígéri anyjának, hogy nem keveredik több bajba, és nem fogják kicsapni. Stjarnsberg egy patinás, évszázados falakkal és játékpályákkal körbevett intézmény, jó tanárok, kitûnõ sportolási lehetõségek. Erik nagy várakozással néz itteni sorsa elé. Reméli, hogy tisztalappal kezdhet mindent, elfelejtheti a gyûlöletet és mostohaapját, hogy ez lesz az a hely, ahol nem kell magának igazságot vagy tiszteletet verekedéssel kiharcolnia. Ám várakozásaiban csalódnia kell.
K96
10/10
