A sztori jó,elhittem...,az ember csak egy ösztönlény!Kár a mellünket verni,hogy kiemelkedtünk az állatvilágból!Sajnos még az állatok szintjét sem érjük el sokszor!A nagy ,nemes tettek,gondolatok,alkotások,mind-mind nullára redukálódnak mikor az "ember úgy elaljasul"Egy költő szavait idézve...10/9Azért nem tíz,mert számomra a film,ezt igazolta vissza,és ez bizony fájt...
Egy idősödő, házasságban élő író szerelmes lesz - ez még önmagában nem ritkaság. Esztergályos Károly Férfiakt című filmjének főhőse azonban egy fiatal, biszexuális fiúba szeret bele, aki ráadásul prostituált. Ez az érzés mindkettőjük emberi kapcsolataira végzetes hatást gyakorol, hiszen az érzelmek és érzékek viharába az író felesége és a fiú barátnője is belekeveredik.
A film a szerelemről szól, arról az érzésről "mely egyedül tudja magáról, milyen hiábavaló, de soha meg nem rendül." Arról hogy mindent megadnánk a szerelemért, de sokszor rosszul. És ahelyett hogy magunkat adnánk, csak a másikat akarjuk elvenni. És így mindent elveszítünk végül, nem csak a másikat, hanem saját magunkat is.