Nekem is a Fellini Édes Élet jutott eszembe mialatt néztem. Csak annak a technikája teljesen más volt. Az alap mondanivalója azonban hasonló. A dekadens önsajnálatba menekülő felső akárhány ezer "nyomorúságos" élete melynek szinte kiáltó ellentéte Krisztus felé lépcsőn araszóló szent. A képi megoldásai elsőrangúak. Én is 10/10-re értékelném.
Jep Gambardella, író és újságíró a római társasági élet központi figurája. Annak ellenére, hogy tehetséges írónak tartják, mindössze egy könyvet írt, azt is 40 évvel ezelőtt. Jep az írás helyett legtöbb energiáját abba fekteti, hogy részt vegyen a felső tízezer társasági rendezvényein, a hajnalig tartó partikon és bulikban. Lényegében éjszaka él és nappal alig csinál valamit.
Jep 65. születésnapja után egyre inkább elgondolkodik élete haszontalanságán, olykor iróniával, olykor rezignáltan gondol önmagára és arra a társadalmi elitre, amelynek ő is részese.
Továbbra is bulizik de közben bejárja Rómát. Régi és új ismerősökkel találkozik leginkább azért, hogy megtalálja a fecsegés és a zaj mögött meghúzódó "nagy szépséget".